Friday, May 23, 2014

Szexuális lángos


Kényelmes nyugágyban süttetem magam a Balaton partján. A nyár legmelegebb napjainak egyik ez, ilyenkor a víz közeli területek megtelnek a városból kiszakadni vágyók ezreivel.  Természetesen nekem is igényem van arra, hogy a szomszéd ablakánál, vagy a háztetőnél messzebbre lássak el. Néha kiülök a kis balkonomra napozni, de ott is csak ideig-óráig ér a fény. Lángost eszem, hogy hódoljak a helyi élvezeteknek. Tejfölöset, jó sok sajttal. Már rég nem érdekelnek a kilók, jól tartom magam, a bikinihez meg már úgyis túlkoros vagyok. Az igazat megvallva sosem voltam hozzá elég fiatal.

Kivételes alkalom a mai. Se férj, se gyerek, se unoka nincs velem, csak az a drága szomszédasszonyom, a Mari. A vizet pásztázom, megvan e még. Megkönnyíti a dolgomat, hogy olyan élénk rózsaszín fürdősapkát visel, aminek nincs párja ezen a parton. Az egyre gyengülő látásom ellenére a bójákon túl is észreveszem a víz kékjéből kirikító foltot. A keresztrejtvényem minden rublikáját kitöltöttem már, időm, mint a tenger. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint nézelődni. Frottírtörölközőkön napozó nők és férfiak borítják a zöld gyepet. Sokan közülük nagyon komolyan veszik a barnulást. Mérnöki pontossággal fordítják testüket a fény irányába, időnként pózt váltanak, hogy egyenletesen piruljanak. Vannak nagy családok rengeteg felszereléssel. Homokozó vödrök, sátrak, hűtőtáskák, legalább kétheti élelemmel és az elmaradhatatlan felfújható matracok, a legkülönbözőbb formájúak. Mikor legutóbb úszni mentem, egy hatalmas bálnán lovagló gyerek lebegett el mellettem, mögötte a szülei tempóztak, hogy nehogy a nádasba sodródjon. A fiatalok zajos fürtökbe verődnek, néhányukat időnként kegyetlenül a Balatonba hajítják. Hirtelen egy tar kopasz, széles hátú férfi takarja el előlem a kilátást. Teljes vállszélességben borítják a bőrét értelmetlen, kékre fakult motívumok. Lábával idegesen dübögve várja, hogy alacsony termetű kedvese dugig tömött táskákkal a vállán utolérje. Mikor tovább állnak, visszatérek környezetem mustrálásához, mint valami fontos teendőhöz.

Már a víz melletti lebetonozott utat is elfoglalták a későn érkezők. Megakad a tekintetem egy piros fecskés, velemkorú férfin, aki tökéletesen koordinált mozdulatokkal lavíroz keresztül ezen az ember-akadálypályán. Végül letelepszik egy közeli padra és tetemes méretű újságot bont szét. Biztos sportoló volt valaha, karbantartott, mélybarna testén alig van nyoma öregségnek. Régen biztos körülrajongták a nők. Megfeledkezve magamról bámulom, mikor egyszer csak összeakad a tekintetünk. Gyorsan elfordítom a fejem. Milyen kellemetlen, nem vagyok én már az a szőke fürtös fruska. Hogy zavaromat leplezzem, nekifogok a lángosom megmaradt felének. A szemem sarkából látom, hogy a férfi még mindig engem néz. Közben megérkezik a csurom vizes Mari és elnyúlik hatalmas strandtörülközőjén. „Beléd meg mi ütött Jolán?” kérdi, mintha a vesémig látna. „Kérlek, ne nézz bolondnak, de az az úr ott szemben a padon, engem néz” „Jaj Pofikám, ne csodálkozz, olyan csinos vagy ezzel a méretes lángossal a kezedben” Jót kacagunk ezen. Most már közösen folytatjuk a „csínytevést”. Mari a Júlia romantikus regények egyik puhakötéses példánya mögül leskelődik. „Biztos valaki a múltadból” jelenti ki, és már szövi is szappanoperába illő történetet. Lelki szemi előtt peregnek a képek, ahogy az ifjú, deltás vízilabdázó egy budai kávézóban várja Jolikát, de titkos randevújuk sosem valósul meg, mert időközben Péter megkérte a kezét. Évekkel később egy balatoni strandon találkoznak, és újra felvirágzik a negyven éve beteljesületlen szerelem. Miközben Mari fikcióit hallgatom, azon töprengek, vajon lehetséges, hogy vonzónak talál? Ábrándozásunkat félbeszakítja, hogy fantáziálásunk tárgya összecsomagolja újságját, majd akkurátusan a táskájába rejti és elindul az irányunkba. Hirtelen rég nem érzett izgalom lesz úrrá rajtam. Tényleg felénk tart. Közvetlen elém áll és egyenesen a szemembe néz. „Elnézést Hölgyem, nem akarok tolakodó lenni” vezeti fel mondandóját, a szívem egyre hevesebben ver, csak ki ne ugorjon a helyéről! „Megkérdezhetném hol vette ezt a gusztusos lángost?”.  Zavaromban az utolsó falat kicsúszik a kezemből, egyenesen a mellkasomra. Mari igyekszik menteni a helyzetet és gyorsan útbaigazítja a férfit, aki mielőtt még tovább állna, elnézi egy darabig, ahogy nagy igyekezetemben csak egyre jobban szétkenem magamon a tejfölt. „Ez aztán a szexuális lángos!”, majd zavartalanul továbbsétál a bodegák irányába.
A döbbenettől a torkunkon akad a szó, meredten bámuljuk, ahogy a piros fecskés úr egyre távolodik, majd elnyeli valamelyik kígyózó sor. Beletelik pár percbe, mire magunkhoz térünk, egymásra nézünk a Marival és egyszer csak kitör belőlünk valami oltári, hangos kacagás. Láthatóan sokak nyugalmát megzavartuk, páran még a fejüket is csóválják, bolond vén tyúkok, gondolják. Mint két bakfis, gurgulázva nevettünk tovább, még a könnyünk is kicsordult.



/szöveg: Luca/


No comments:

Post a Comment

Note: Only a member of this blog may post a comment.