Showing posts with label Lajhi's analog photography. Show all posts
Showing posts with label Lajhi's analog photography. Show all posts
Tuesday, April 19, 2016
Saturday, June 20, 2015
void
![]() |
self-portrait |
"The essence of instant gratification may be found in the void it leaves behind, urging to be filled again. Those who are able to or who are forced to live with the void for a longer period may come to realizations that lead them to lose interest in instant gratifications and solutions entirely."
[one of my best friends, H.Zs. "Q" said]
(hu) "A gyors hatású dolgok lényege a maguk után hagyott űrben keresendő, ami arra sarkall, hogy ismét kitöltsük. Ha valaki képes vagy kénytelen egy ideig ezt az űrt elviselni, olyasmikre jöhet rá, amik után többé nem érdeklik a gyors hatások és megoldások." [H.Zs. "Q"]
photo@Lajhi
Saturday, June 6, 2015
Friday, June 5, 2015
Thursday, June 4, 2015
Tuesday, April 21, 2015
Waking
I've been lying here this way for days since the latest apocalyptic massacre and catastrophe hit. Blinking like a nautilus that has just grown out its eyes. Catching a glimpse of the emptiness, a distant cloud of smoke moving through it. No other living creature around, only the barren trees and the rock-hard ground. A memory looms over my heart, a smile..
I imagine a crowd of zombies past the horizon, maybe even closer. I might go back to sleep for just a little longer. It might be easier if I were to become a zombie myself. Accepting their cruel rules, living among them merrily but... what's the antonym of the word flash?..
..Shadow perhaps. The shadow in a smile. This is what I hold on to, like grannies stroking old photographs with crooked fingers. I smell an old winter garden, in it a lantern with the oil set beside it and a preserved animal, which used to be a sloth or a monkey perhaps. Maybe I will get going after all when dawn breaks. Until then I turn the music up in this memory-kitchen. I suddenly sense the direction I need to take.
english translation@The Corp
photo&text@Lajhi
Tuesday, July 8, 2014
Anything
(EN) pay attention, because you can't be enough careful, and it could come a
bacteria or an accident or anything anytime. and then why have you been
here?
(HU) vigyázz mert nem vigyázhatsz eléggé, és bármikor jöhet egy baktérium, egy baleset, bármi. és miért voltál itt?
/Lajhi/
(HU) vigyázz mert nem vigyázhatsz eléggé, és bármikor jöhet egy baktérium, egy baleset, bármi. és miért voltál itt?
/Lajhi/
Tuesday, July 1, 2014
Saturday, June 14, 2014
Monday, June 9, 2014
Before the rain (auf Deutsch & magyarul)
(DE)
Ich versuchte ohne Fragen zu radeln. Eine stinkgroße Katze lässt ihre Haare fallen. Ihre Haare klemmen in meine Haare. Ich warte auf Dich. Du sagtest dass du gefunden hast, was wir suchten. Ich weiss noch nicht, was ich suchte – vielleicht eben was ich suchte. Du hast es aber gefunden. Ich sagte, erzähl es noch nicht, erst wenn ich dein Gesicht sehe, als du es mit Glauben erzählst. Müsste in der Zwischenzeit auch was kochen im Asyl – irgendwas aus Zwiebeln.
Ich versuchte ohne Fragen zu radeln. Eine stinkgroße Katze lässt ihre Haare fallen. Ihre Haare klemmen in meine Haare. Ich warte auf Dich. Du sagtest dass du gefunden hast, was wir suchten. Ich weiss noch nicht, was ich suchte – vielleicht eben was ich suchte. Du hast es aber gefunden. Ich sagte, erzähl es noch nicht, erst wenn ich dein Gesicht sehe, als du es mit Glauben erzählst. Müsste in der Zwischenzeit auch was kochen im Asyl – irgendwas aus Zwiebeln.
Ich hatte Angst, dass
nichts mehr auf mich zukommt. (Eigentlich hatte ich es akzeptiert). Ich
hielt mich an meine Taschen fest. Ungeschützt frei zu sein, und endlos
lassen, was war. Nach 26 Jahren. Wie ich radle, langsamer kann man nur
sein, in dem man im Gras liegt. Ich verstehe es nicht mengenmässig: ich
möchte mit den meinsten Menschen reden, die meiste Büsche streicheln,
und mein Gesicht von den meinsten Richtungen von der südlichen Brise
unter den Bäumen in den Räumen unter den Sozreal-Gebäuden und von der
stinkgroßen Katze widerstreicheln.
Ungeschützt stärker.
Warum nicht
sofort nach Kubanovo radeln?
(HU)
Megpróbáltam kérdések nélkül biciklizni. Valami büdösnagy fehér macska hullatja a szőrét, a hajamba ragad. Várlak. Azt mondtad megtaláltad amit kerestünk. Még nem tudom mit kerestem, talán pont azt kerestem h mit is kerestem. De megtaláltad. Mondom, ne mondd el, csak majd ha láthatom az arcod, ahogy hiteddel elmeséled. Közben főznöm kéne abból amit itt találok a Menedékben - hagymából.
Féltem hogy nem vár rám semmi már. (Valójában beletörődtem.) Kapaszkodtam a zsebeimbe.
Védtelenül szabadnak lenni és végtelenül hagyni ami voltnincs. 26év után.
Ahogy nyomom, ennél lassabban csak feküdhet a fűben a biciklista, (nem mennyiségileg értem) szeretnék a lehető legtöbb emberrel beszélgetni, minél több bokrot megsimogatni, minél több irányból hagyni a szocreál épületek közötti térben a fák alatt a déli szellőt meg a bűdösnagymacskát-szétesve is, hogy visszasimogassák az arcomat.
Védtelenül erősebben.
Miért ne bicikliznénk most el Kubanovoba?
Megpróbáltam kérdések nélkül biciklizni. Valami büdösnagy fehér macska hullatja a szőrét, a hajamba ragad. Várlak. Azt mondtad megtaláltad amit kerestünk. Még nem tudom mit kerestem, talán pont azt kerestem h mit is kerestem. De megtaláltad. Mondom, ne mondd el, csak majd ha láthatom az arcod, ahogy hiteddel elmeséled. Közben főznöm kéne abból amit itt találok a Menedékben - hagymából.
Féltem hogy nem vár rám semmi már. (Valójában beletörődtem.) Kapaszkodtam a zsebeimbe.
Védtelenül szabadnak lenni és végtelenül hagyni ami voltnincs. 26év után.
Ahogy nyomom, ennél lassabban csak feküdhet a fűben a biciklista, (nem mennyiségileg értem) szeretnék a lehető legtöbb emberrel beszélgetni, minél több bokrot megsimogatni, minél több irányból hagyni a szocreál épületek közötti térben a fák alatt a déli szellőt meg a bűdösnagymacskát-szétesve is, hogy visszasimogassák az arcomat.
Védtelenül erősebben.
Miért ne bicikliznénk most el Kubanovoba?
Friday, May 23, 2014
Tuesday, May 20, 2014
Az elmondhatatlan
Hazafelé vezető félórás gyalogutamon ballagtam a Bahn felé
olyan lassan, hogy egy óra alatt sem értem volna oda. A kerítésen át
szőlőlevelek hajoltak elém, velük simogattattam az arcomat - különben összeesem
a betonon, néha jól esik a lehető leglassabban zuhanni. Honnan tudhattam.
Túlvilági tekintetéből? Közhely. A nyaka vonalából, ami jobban hajlik hátra és
lassabban csuklik előre. (minél? a normális eloszlás középső túlnyomó
többségénél). Mi a villanás ellentéte? "Ne kérdezz ilyen hülyeségeket"
- mondta erre legbölcsebb barátom. Megvan: egy árny a falon ami olyan gyorsan
(v)illan, hogy csupán baljós érzet lehet. A nyak egy hátrébb eső, szem elől játékosan
mindig elbúvó hajlatában, a felszínen könnyed, finoman mozdulatlan, alatta az
izomköteg megremeg. Ne keresd láthatóban, hallhatóban, tapinthatóban, stb. Észrevétlen
öleli át a fájdalom okát. Még mindig és soha nem enged. Mint egy
sorozatlövésnél, a távolból irányított fegyver felmenti az elkövetőt. A testnek
széjjel kéne szakadnia, cafatokra hullania, a vér méltatlan megalvadna szinte
rögtön: banális katarzis (Robert Capa fotón láttam ilyet+kivégzésnél egy
dokumentumfilmben), de a test egyben marad, így kísér(t)i végig. Valamit csak eltáncolni
lehet. Hová? a halálba/bele az életbe, mert nincs soha és nincs az ellentéte
sem. Így soha és mindig ölelheted úgy hogy bízzon benned. (Nem) mondhatod neki
hogy szereted anélkül hogy (ne) állnád lelkedet látó tekintetét: (nem) kell mondanod,
ölelned (sem). Mégis hinni fog +szeretni, úgy ahogy csak bolondnak bolondot adatik.
Subscribe to:
Posts (Atom)