Saját elménk gettója

Budapesten most van a BuDoku dokumentumfilm fesztivál. Ezen a héten nehány dokufilmet ajánlok figyelmetekbe (a korábbi dokufilmajánló Lajhitól itt).

Bill Nichols: Introduction to Documentary c. könyvét ajálnom még ezek mellé elolvasásra.

A hét első témája:

Függőség

Az téved, aki  azt gondolja, ez velem vagy a barátaimmal, családommal nem történhet meg,  vagy azt, hogy nem is nézem meg az ilyen filmeket vagy megnézem de mint tiszta kivülálló, mert csak drogosokkal foglalkozik, azon belül is a Budapest, végállomás c. film heroinfüggőkkel, akiknek a száma kb. 1000fő Magyarországon, igazán elhanyagolható.. vagy azt, hogy Ura vagyok az életemnek, tudatos...

Otthonosan extrém életkörülmények közé bármikor kerülhetsz. Csak engedd be Lackát és Adriennt, Dr Zacher Gábor toxikológust, a film magja ki fog kelni és talán ráismersz hétköznapjaidban, hogy mikor töltöd így az időd, ha nem is heroin, hanem másvalami által vagy éppen annak hiánya miatt, várva / beteljesül / még nagyobb űr / ismét várva. Egyszer meg eljön a pillanat amikor legyint az ember,  mindegy. (Majd, ha…, akkor… típusú sorskönyv @Eric Berne)

Budapest, végállomás (2004, r. Pesty László):

Tízmilliófüggő országa? - Interjú Dr Zacher Gábor toxikológussal 

TASZ - Drogriporter

segít: Megálló csoport

Popper idézetek (Lajhi válogatta a függőség / life témához):

E szociálisan és érzelmileg gyermekded nemzedék, amely olcsó és tetszetős mítoszokkal, jelszavakkal és tekintélyszemélyek által könnyen irányítható, a legkívánatosabb tömegbázisa mind a diktatúráknak, mind a globalizációs társadalmaknak.

*

Az életben el kell tévedni ahhoz, hogy az ember önmagára eszmélhessen. Tehát áldottak lehetnek a tévutak is, ha nem körbe visznek, meddő keringésbe.

*

Megdöbbenve kezdtem tapasztalni magamon, hogy többet értek, mint amit érzékelek. Néha tudok valamit, amit nem tudhattam, hallottam valamit, amit nem mondtak, láttam valamit, ami nem volt látható. Tartottam attól, hogy megbolondulok.

*

Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.

*

Nem tarthatod magadat reménytelennek, bármilyen szemétre bukkannál benned. Nem mondhatsz le magadról. Ne hidd, hogy csak úgy ki lehet állni az élet forgalmából... hogy bocsánat, megőrültem, megöltem magam, nem veszek tovább részt benne.

*

De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember, 

- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára, 

- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat, 

- aki tudja, hogy bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára, 

- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja, 

- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.

*

A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő.

*