Oasis [film recommendation]

Oasis [d: Lee Chang-Dong]

link to the full movie on youtube (with eng sub)

photo@Lajhi, the little last photo@Oasis, Lee Chang-Dong

Heroine [film recommendation - "Christiane F."]

 Have you ever seen a spherical betonblockhouse?

It's not a photo by fisheye-lens, you can find this house in Gropius-city in Berlin, among a lot of other high-rise betonblockhouse (projected by Walter Gropius). Christiane F lived in this spherical one.

Christiane became heroin-dependent and prostitute when she was 14years old. The Film "Christiane F." is based on her autobiographical book "Wir Kinder vom Bahnhof Zoo" ("We children of Zoo Station"). You can find the movie under this link, it's really sad but it worths to watch it.

 Christiane F. [full movie in english]

The soundtrack album to the film is genial, composed by David Bowie. Bowie played himself in the movie.

Soundtrack by David Bowie

photos@Lajhi

Lost of Desire [film recommendation - Slavoj Žižek's documentary "The Pervert's Guide to Ideology"]

"The essence of instant gratification may be found in the void it leaves behind, urging to be filled again. Those who are able to or who are forced to live with the void for a longer period may come to realizations that lead them to lose interest in instant gratifications and solutions entirely." /H.Zs. "Q"/

(hu) "A gyors hatású dolgok lényege a maguk után hagyott űrben keresendő, ami arra sarkall, hogy ismét kitöltsük. Ha valaki képes vagy kénytelen egy ideig ezt az űrt elviselni, olyasmikre jöhet rá, amik után többé nem érdeklik a  gyors hatások és megoldások." /H.Zs. "Q"/

Slavoj Žižek - The Pervert's Guide to Ideology

[Link to the full movie on Vimeo]

Nobody

Mr. Nobody c. filmben a főszereplő egy érmét hord magánál, aminek az egyik oldalára belekarcolta hogy Igen, a másik oldalára azt, hogy Nem. Bizonyos pillanatokban megnézi, hogy mi van az érme felé néző oldalán: igen vagy nem, erre hagyatkozva továbbmegy a lehetőség irányába / ott marad a lehetőségben vagy kikerüli az adódó lehetőséget. A filmben még rengeteg elvileg tőle független esemény (ok) okozata eléri mint a Donnie Darko elején / végén a Donniera zuhanó hajtómű. Nem megyek bele a Mr. Nobody film párhuzamos életek teóriájába amit egyébként elég bátortalanul feszeget, egy-egy választás eredményét bemutatva ugyan, de az egész felvetést a főszereplő írógéppötyögésébe, fantáziájába ágyazva. "Valamennyi ösvény a helyes ösvény. Minden lehetne bármi más is, de ez semmit nem von le az értékéből." Tenessee Williamst idézi a főszereplő, a filmben mégis csak az Anna szál Az. (Anna az egyik csaj akivel kavar és forever love, Jane + Elise meg a másik két lehetőség, szintén forever, csak más.) Visszatérve Anna Az. Mi is? A helyes döntés/választás? boldogságot hozó? végzet? igazi? az aminek lennie kellett (volna)? amit a romantikus lelkületű néző magának is remél? (Az összes szál a végzethez vezet, Anna a mintául vett főszereplő Life-lehetőségmezejének legpozitívabb megtestesülése, mindegy hogy reggel Annával tojásrántottát sütnek vagy vegán étkeznek, mert a főszereplő a benne rejlő potenciált felismerni, már nem tud elveszni.

Nem kell belátni az egész utad, azt hogy hogyan teszed meg, a kishableány sem tudta, de megérezte hogy el kell mennie a boszorkányhoz lábakat kérni, és akkor is ha belepusztul, megpróbálta megszólítani a herceget hang nélkül is.  “Do or do not... there is no try.” /Yoda/
Szerencsés dolog, ha felismerjük a döntési pontot és cselekvőképesek vagyunk. Éhezésben, a hátsószobában megaláztatásban nem vagyunk cselekvőképesek, ott maximum túlélők, utána traumatizáltak. Sok embertől elveszik a felismerő képességet. Élelmiszerbolti jelenség  a gyermekét fegyelmező kioktató lecsesző megkeményedett anya, ebből csak a pénztári sorban állós jelenetet látom, ahogy a gyerekét alázza, odalépnék hogy szóljak neki, de hogyan is üthetném bele az orromat? Azt hiszem mégis valahol, talán a gyermek által soha meg nem ismert Szabadság vagyis az ehhez való joga által átvehetném azt a terhet, amit senki nem visel. A különbség aközött amivé ezek az apró hétköznapi szemétségek teszik, amiket a környezetétől kénytelen elviselni és amivé lehetett volna, akkora, hogy fel sem fog neki tűnni hogy a szüleit megkérdőjelezze, talán magát okolja majd vagy majd a saját környezetén vezeti le. De a pénztári sorban állásnál ha szólok, hogy ne bántsd az akkor még gyengébbet, megváltozik-e valami, megmenthető-e a későbbi idegbeteg agresszív frusztrált ember? Tehetetlen vagyok vagy tétlen?
Az is már egy jó dolog, ha felismerjük hogy ez az élet, amit élünk, nem a mi életünk. Azon gondolkodtam ha máshol szocializálódok, pl. az USA-ban, vajon észreveszem-e a tátongó űrt az életemben. (Eric Berne: Sorskönyv, banális sorskönyv rész)

A létbizonytalanság amelyben élek, a hóvégi babfőzelék a hétköznapi problémáimnak hitt dolgok kivetülése, az is, hogy nem tudok reggeltől estig egy "nagyobb" cselekvésnek nevezhető lépést megtenni, vagy egy afelé vezető apró lépéssel elindulni. A külső megfigyelő így láthatja legalábbis a jelenséget. A külső megfigyelő azonban szintén nem független, e világ szülöttje, egy pillanatra elhinném amit gondol, de fülembe súgta Lucifer hogy "a tett halála az okoskodás". Nincs már se tett, se okoskodás, sodródó életemet lecseréltem, most épp lebegek: eszembe jut Livi, aki ezt mondta magáról: lehet, hogy mások számára most úgy tűnik hogy nem boldogulok, és igen, sokat gondolkodom azon, mit szeretek valójában csinálni, de éppen ezért nem lesz soha midlife crisisom, mert folyamatosan kríziseket élek át. Mert nincs olyan hogy pontosan tudom hogy ezt a szakmát akarom, ráállok és azt tolom és abban vagyok sikeres, aztán 30-as éveimben kapcsolok hogy csak egocentrikusan magam szórakozására a karrieremet építettem. Ehelyett folyamatosan kríziseket élek át, ez több időt vesz igénybe mint elvégezni, bedobozolni egy sulit, de az én krízisem, a lelkem és a külvilág kapcsolatával törődő gyötrődés legalább.

Társalkodónőmtől visszafordulok eredeti mondanivalómhoz, jól lehet folyamatosan kitérek előle mert mindenféle dolgok eszembe jutnak amik kapcsolódnak hozzá. Vegyél magadhoz egy kis franciadrazsét vagy szotyit, mert lehet hogy még hosszú lesz. Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból főszereplőjéhez hasonlóan bezárkóztam a szobámba, a városban ahol élek 2-3 emberrel beszélgetek, ezenkívül még interneten keresztül a távolban élő szeretteimmel. Életem az, amikor velük vagyok és az, amikor egyedül a szobában alkotok. Amikor a városban élő emberekkel találkozom, valami feloldhatatlan idegenség, "ez az élet nem az én életem" érzés tör rám. "Az életem rég nem enyém már, vadhúsként nő a szivemen." /Pilinszky: Kihűlt világ/ Az csak egy véletlen hogy itt utazom velük a Bahnon, picit mintha láthatatlan lennék, annyira közönyösek az utasok, néha egy-egy bevándorló szemében még látok valami éberséget.

Testen kívüli állapotban lebegek, hogy milyen az? Bele kell kapaszkodnod egy-két környezetedben lévő dologba (egy barátod arca, egy ismerős XX. századi tárgy: diszkógömb vagy vasúti villanypózna) hogy visszakapaszkodj a folytatásodba. Csak gyerekkori dilemma volt, mi lenne ha egy napig más bőrében élhetnék? mi lenne ha egy napig láthatatlan lehetnék? gondoltam, de itt majdnem láthatatlannak érzem magam a közönyben, mégis jó valahol, láthatom a földalattin utazó töredékeket: emberi arcok, gesztusok, nem gesztusok, hanglejtések, tekintetek, mosogató munkában megtört testek vagy puhány mégis kinek-ha-nem-nekem-jár feszülés, smartphonet hevesen lökdöső ujjbegyeket, 2Dfigyelem, várakozások hogy valami történjen már velük. (Látok kivételt: gyermekét tényleg csodáló anya/apa, barátkozó nyugdíjas, ablakra leheletéből királylányt rajzoló afrikai kislány, stb.)

Arra a világra vágyom ahol együtt lehetünk, ahol átfagyott kezedet megmelengetem, vagy éjjel a túl meleg takaró alól kitakarlak és átölellek akkor is, ha nem tudsz róla, sose tudod meg hogy néztelek álmodban. Ez az élet részben már az én életem, mert felismertem a filmbeli Annát érme nélkül, dilemma nélkül, nem érzem hogy döntési pont volt, ellenben tér/idő egybeesés, egy pillanat a napsütésben, Irénke néni (sütijét áruló nagymama a Nyugatinál) kisugárzása elért, ja és a félelmeimmel ellentétesen cselekedtem. Az hogy új szakmát tanulok-e vagy azt az időt alkotásra fordítom, az hogy milyen nyelvet tanulok és hogyan, az hogy melyik országban élek, már csak aprócska és lényegtelen döntési pontnak érzem. Egyszerű felismerés, hogy jót fogsz cselekedni vagy a jóért, ne vesszünk el most részletekben hogy mi is a jó. Tudom hogy tudod. A Dalai Lámától olvastam ma egy idézetet:
>A Dalai Láma. Mikor arról kérdezték, hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
”Az ember. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élni a jelent: az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben: úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."<
ez meg Lajhi esti imája: "Amíg van hely és idő, amíg vannak érző lények, addig vagyok én is. Azért hogy segítsek, azért hogy szolgáljak, azért hogy elvégezzem a rám eső részt."/Dalai Láma/

Arra gondoltam hogy már holnap vehetjük a hátizsákot és nekiindulhatunk világot járni.

de amint megjelenik a félelem/(ön)bizalmatlanság, mind e fentiek semmisek és kezdődik az egész elölről vagy visszafele: hullámvasút effekt = pótcselekvés életünk, ami korunk betegsége.

Elegy

Zoltán Huszárik: Elégia (Elegy) (short, 1965)

A TSz-ek gepesitese Magyarorszagon az 1960-as evekben rengeteg lo halalat okoztak. Gondolkodas nelkul a vagohidra kuldtek oket, husukat fillerekert adtak, az egeszet eltusoltak. Az Elegiaban szereplö kepek a valosagban megtortentek. Kesz csoda hogy ez a film allami penzbol elkeszulhetett. Amikor az allam meglatta, betiltotta. A rendszervaltozas soran kerult csak ujra elo a kopia. Ha tetszett a Koyaanisqatsi vagy Dali es Bunuel Andaluziai kutyaja... ha csupan egyetlen filmet nezhetnel meg, vagy ha csak egyet ajanlhatnek, ezt ajanlanam film. Nitsche elete vegen jott ra, amit Huszarik filmjeben atad Neked. Mai korunkban, amikor a sokkolas hetkoznapi, a 3D az arcodba maszik, mar-mar immunis lettel ra, a sehova nem mutato hirek kozott probalunk eligazodni. Megrendito kepek. Elnek / eltek. Fassbinder azt mondta, a muveszet neki annyit jelent, hogy erzekenyiti az embereket a kornyezetukre, az eletre. Ember es Lo. Huszarik filmje sokkal tobb mint egy kordokumentum filmetüd. ma is igaz. ugyanez a kapocs ember es ember kozott. Erzed?

Angst essen Seele auf (Fassbinder)

ein fantastische filmgeschichtliche Meisterwerk / egy fantasztikus filmtörténeti remekmű
Rainer Werner Fassbinder: Angst essen Seele auf (1974) 
(A félelem megeszi a lelket / Fear eats the soul)

der ganze Film auf Deutsch mit Englischem Untertitel / full film:
  

best platonic teen-ager love film whatever / best of kamaszkori plátói szerelem filmek

elbűvölő, meglepő, kortalan, egyszerre vicces és művészi (ami ritka), és ebből 2:


Deep End (1970)
az uszodai plafonról a medencébe zuhanó vízcsepp visszhangzó hullámai mellé olyan filmzenék mint: CAN (unikum!) és Cat Stevens.

Whole new thing (2005)
Emerson tudja mit akar.

(a film érdekében... a trailert ne nézd tovább 50mp-nél, túl hosszú ez trailernek. a film ennél sokkal jobb!)

a deep end egyik betétdala a CAN élő előadásában (!)

Life is beautiful / filmlista

"So it goes" /Vonnegut/ visszafele: az öröm és a bánat sem tart örökké mondja Tatiosz akitől még sokat idézek. azt gondolom a legjobb filmek, regények, dalok, fotók, graffitik stb. max. keserédesek, leginkább szomorú dologba nyúlnak legalábbis ahogy próbáltam összeszedni Nektek egy filmcsokrot erre a hétre az élet szép ajánlóhoz, rájöttem, alig találok magamban nemszomorú igazánjó filmet (még azok között is amit nem láttam, csak mint amikor még kamaszkoromban a pesti estből kívülről fújtuk melyik film miről szól látatlanban is. hogy szerettük volna megnézni a Nagykékséget! aztán mekkora csalódás volt amikor egyszer valóban jött unalmasan és elaludtunk rajta a nagykékségben)

egyáltalán mi az hogy jó..? hát amiből mindig keveset adnak! vágná rá Zsuzska barátom.

korábban azt gondoltam hogy ami igazán jó, amögött kell hogy egy jó ember legyen. aztán ezt elvetettem m ellentmondásba ütköztem, egyrészt: honnan jött hogy definiáltam magamban: ő jó, ő nem jó ..milyen alapon? másrészt egyik kedvelt énekesemben nem értettem hogy aki ilyen jó dalokat írt/adott elő, ha csak részben is, de hogyan érthet egyet és miért áll a pökhendi fröcsögést suttogva is kiabáló mindentudó nagytesó mögé/-val-vel. lázadó üvöltő bika énem azt mondja: sose hunyj szemet más bántalmazása felett. fél szemet sem! akkor sem, ha a nyitva maradt szemed szimpatizál azzal amit lát (pl. formás jól fésült film / szépen fogalmazott sorok / valamilyen érték, nyilvánvalóan  megbecsülendő hagyomány / törvények), a sötét foltban, a kitakart részen lehet valami amit nem hagynál ha ott lennél s nem a manipulált csövön keresztül néznéd, ha konkrétan megtapasztalnád h a másikkal hogyan bánnak (egoista / xenofób megnyilvánulás / mi: OKÉ, de ő: nem oké / törvények betartása mindenáron (amelyek amúgy fejleszthetőek by jogászok) kontra emberséges hozzáállás).

Unicef: "Egy képet kettőbe vágtunk. ...mi lehet a kép hiányzó, bal oldalán?" Fotó: AFP/Zaman

később eltűnt a fülemből a zenéjével az énekes, az új dalait kiüresedettnek és erőltetettnek éreztem, a régieken meg már nem nosztalgiáztam. saját ellentmondásomat feloldó lépkedő köveim sorát folytatva egy lépésnyi követ tettem a helyére (változtam). az üvöltő bika magával is megbékélt egy fán csüngő lajhár szelídségében ott szunnyad az emlék és a most, az álmok faágán a körülölelő színes világ és pár igazánjó könyv film zene mind a részévé vált (amúgy szinte bármilyen rossz filmet is érdemes megnézni, szinte biztos hogy találsz benne valami értékelni valót, valamit ami tanít Neked valamit). visszatérve: újra eljutottam arra hogy ami igazán jó film, regény, vers, zene stb. annak határtalan részrehajlás- és feltétel nélküli minden és mindenki felé áradó humanista* gyökerei vannak. ezek a filmek zenék stb. veled változnak, az élet értelme minden pillanatban újjászületik mindig más formában. hogy mi az élet értelme? a Szeretet. - Tatiosz is megmondta már ógörögül amire José Arcadio Buendíá magától is rájönne.

Open your eyes, open your heart.

Lajhi's favorite Life-is-beautiful films:
(ami bővülhet, csak írd meg ide vagy lajhistudio@gmail.com emailcímre):

LA VITA E' BELLA (Life is beutiful / Az élet szép, d: Roberto Benigni, 1997) trailer

Noora

NOORA (The kiss of life) iranian film, d: Mahmoud Shoolizadeh, 2003
"This film is the story of a ten-year old boy who lives with his father, mother, little sister and grandmother in a cottage in one of the jungles in the north of Iran. His little sister became paralyzed in an accident. All the family members start an endeavour to solve the problem, but the boy selects a special way and shows his iron will facing the difficulties.."

Noora és a tesója

KOYAANISQATSI (d: Godfrey Reggio, producer: Ford Coppola, 1982) full film on vimeo


BUENA VISTA SOCIAL CLUB (d: Wim Wenders, 1999) full film on youtube




OASIS (south-korean film / director: Lee Chang-Dong, 2002) ha tudod egyben nézd meg ohne trailer/részlet stb.. "A legszebb film amit valaha láttam"+"csodálatos film"+"a legjobb" (rajongóktól hallottam) ajánlom szeretettel figyelmetekbe, nekem ez a kedvencem. ha nem tudod beszerezni, postán elküldöm.

Oasis (Lee Chang-Dong filmjéből)

* "egyetlen fénysugár többet ér mint a mindent betöltő ragyogás. egyetlen ember többet ér mint a közönyös sokaság" /Tatiosz/

must-see films about/for self-realization // ömegvalósító filmek

"Ha valakinek tehetséget ad az Isten, korbácsot is ad hozzá; és a korbácsot* kizárólag önostorozásra szánja."
"When God hands you a gift, he also hands you a whip; and the whip is intended for self-flagellation solely."
 /Truman Capote/ 

*a korbács mellé mályvacukor is jár. önmegvalósító filmek a jelenlegi kedvenceim közül (plusz egy régi gyerekkori: Apácashow2), szeretetteljes ajánlással útkereséshez, kitartáshoz, újult erőhöz egy lajhártól:

"Napoleon göndörfürt" Napoleon Dynamite

The First Grader (A legöregebb diák)

Muriel's wedding (Muriel esküvője)

Iedereen beroemd! (Everybody's famous!)

 

Billy Elliot

filmajánló

a könyvesbolt gyermekkönyv polcai mellett találtam egy kicsiny kaleidoszkópot.. belenéztem, a lábaimmal meg sem moccantam, mégis körbejártam az üzletet látcsövemmel: eladó, lépcsőkorlát, best seller.. kimentem vele az utcára: faágak, egy madár röppent fel róla, hajléktalan, babakocsiban a baba, egyszer csak mind felém figyeltek, egész életük a tekintetükben, kibontva szivárvány szárnyaikat. Pedro Almodóvar Mindent anyámról filmje is ilyen kaleidoszkóp nekem, elsőnek ezt ajánlanám tőle.

a film legszebb betétdala Ismael Lo párizsi koncertjén:

spanyol nyelvű trailer: