I
saw the question in your eyes. You wanted to do something good, but you didn't
know how and what. I had been gathering suggestions for days, when I realized,
that the one who knows the right question was sitting between us. Rasta-haired
homeless, transsexual phenomena, it was undefinable. Can you feel the stigma of
attributes? Just listen to the noises of the sunshine. As the cat licking
itself when it falls onto a tin-roof, I finally understood why women are
primping themselves for hours. Because it relaxes them, and makes them feel
good afterwards, when they look in the mirror, and they shine. My suggestions
came from the deepest parts of darkness, but it is enough just to look at the
self-licking cat or the women getting ready. With this tribal movements it is
possible to expel the signs from your heart. You are neither gonna lose flesh,
nor energy meanwhile. As an anti-advertisement should say: It’s not gonna make
you lose weight. In my hands I'm holding a chinchilla, give me your hand, I’ll
leave it for you, it’s only imaginary, but if you believe in it, you’ll let the
others inside. If you see a woman, with scars on her face, you’ll never look
away anymore, and your heart is not gonna hurt anymore. Simple sympathy will
bloom inside of you. And this is what is gonna rot when you pass away to feed
another universe. Because what you see now, this peace is just imaginary,
inside of it with the inspector, who is working peacefully in the underground,
it’s fragile. Tomorrow, if you’ll let go of the chinchilla, the emptiness will
not be the thing which is going to move to its place. Hatred will chew in its
place, and the memory of its dentures is going to twitch there. Give me your
hand, the chinchilla will crawl over, to inside of you. It’s soft-spoken,
sweet-tempered, and stronger than any empire, because it’s ALIVE.
* * *
Láttam
a szemedben a kérdést. Jót akartál tenni, de nem tudtad hogyan és mit.
Napokon át gyűjtöttem a fejemben a javaslatokat, mire rájöttem, hogy ott
ült közöttünk, aki tudja a jó kérdést. Rasztahajú hajléktalan,
transzexuális tünemény, meghatározhatatlan volt. Érzed a jelzők
bélyegét? Látod mögötte a lény időn átlyukadó barázdáit? Csak hallgasd a
napfény kopogását. Ahogy a bádogtetőre hullott macska nyalogatja magát,
megértettem, miért szépítkeznek a nők órákon át. Mert kikapcsolja és
utána jó érzéssel tölti el őket ragyogó tükörképük. A sötétség
görcseiből hajtottak neked szóló tanácsaim, pedig csak elég ránézned
erre a macskára vagy a magukkal foglalatoskodó nőkre. Ezekkel a törzsi
mozdulatokkal lehet kinyomni a jeleket a szívedből. Nem veszítesz húst,
sem energiát közben. Nem fogyaszt, írná egy antireklám. Két tenyeremben
itt van egy csincsilla, nyújtsd ide a kezed, itt hagyom benne, igaz csak
képzeletbeli, de ha elhiszed, akkor a többit is megengeded. Ha sebes
arcú nőt látsz, többé nem kapod el tekinteted, nem szúr szívedbe
fájdalom. Egyszerű együttérzés nyílik benned. Ez fog szétrothadni ahogy
elmúlsz, és táplálni egy békésebb univerzumot. Mert ez amit most látsz,
ez a látszólagos béke, benne a metróaluljáróban meghitten a munkáját
végző ellenőrrel, törékeny. Holnap, ha elengeded a csincsillát, nem a
semmi költözik helyébe. Gyűlölet rágja ki a helyét és ott rángatózik
majd fogsora emléke. Nyújtsd ide kezed, átmászik beléd ez a csincsilla.
Halk és szelíd és erősebb minden hatalomnál, mert él.
Photo@ Éva Reisch-Vida / English translation@ Rita Ujvárosi / written@ Lajhi
